Kelemenék — a hetvennégy oldal

A kérdés, amit egyszer tettek fel

A cég huszonhat éve működik. Endre alapította, két évvel az esküvő után, egy kölcsönkért utánfutóval.

Judit a karácsonyi vacsoránál egyszer megkérdezte, hogy jól megy-e.

Endre azt mondta:

– Megy.

Ez volt az a beszélgetés, amit huszonhat éven át nem folytattak le.

A két pénz

A második évben Endre nyitott egy külön számlát.

Nem titkolózásból. Azért, mert a könyvelő azt mondta, hogy különítse el a cég pénzét a családitól, és Endre az ilyesmit komolyan vette.

Így lett a lakásban „a mi pénzünk” és „a cég pénze”.

A kettő között az volt a különbség, hogy az egyikről beszéltek.

A hétkor és a tízkor

Endre hétkor ment el, és tízkor jött haza.

Judit ezalatt intézte az iskolát, az orvost, a szüleit, Endre szüleit, a mosógépszerelőt és azt a több ezer apró dolgot, amit senki nem ír fel, mert mindenki azt hiszi, magától történik.

Judit közben egyetemen tanított, és publikált.

Ez a mondat fontos, mert később mindkét fél elfelejtette.

A passzív-agresszív korszak

Judit a tizenötödik év körül kezdte azt mondani, hogy „a te céged”.

Nem kiabálva. Csak úgy, ahogy az ember odaad valakinek egy kabátot.

– Hoztam kaját, mert gondolom, megint bent maradsz a te cégedben. – Ez nem az én cégem. – Ja. Bocsánat. A cég. – Judit. – Mondtam bármit?

Endre erre soha nem válaszolt, mert nem tudta, mire válaszoljon.

Ez volt a hiba.

Egy ilyen mondatra ugyanis nem a mondatra kell válaszolni.

A félretett pénz

A huszadik év körül Judit elkezdett a saját nevére félretenni.

Havi ötvenezret. Nem sokat, nem titokban, nem rosszindulatból.

Egyszerűen felmerült benne az a gondolat, hogy ha egyszer szét kellene válni, ő nem tudná megmondani, mije van.

Ez a gondolat általában nem múlik el magától.

A szám, ami nem szám volt

A bontókeresetet Endre adta be.

A vagyonleltár első három oldalán semmi vita: lakás, garzon, autó, bankbetét. Felezés. Egy délelőtt.

A negyedik oldalon volt a kft.

Judit ügyvédje beírt egy számot: harmincnyolcmillió.

Endre ügyvédje beírt egy másikat: tizenkettő.

Huszonhat millió forint különbség.

És ekkortól kezdve a per már nem a cégről szólt.

Amit egy este megkérdezett

Endre a szám előtti héten felhívta a könyvelőjét.

– Mennyit ér a cég, ha holnap abbahagyom? – Tizenkettőt. – És ha folytatom? – Harmincat.

Endre megköszönte, letette, és másnap az elsőt íratta be a beadványba.

A másodikat azóta sem mondta el senkinek.

Nem hazudott. Egy igaz számot választott a kettő közül.

Ez a legelterjedtebb hazugságforma Magyarországon.

A hetvennégy oldal

A bíróság igazságügyi könyvszakértőt rendelt ki.

A szakvélemény hetvennégy oldal lett. Eszközállomány, kötelezettségek, jövedelemtermelő képesség, három módszer, két korrekció, egy összefoglaló táblázat.

A tárgyaláson három mondat hangzott el belőle.

A hetvennégy oldalból a felek pontosan azt a kettőt olvasták el, amelyik nekik kedvezett.

Aztán jött a fénymásolás kérdése.

Aztán jött arról egy fél óra, hogy a fénymásolás kinek a költsége.

Aztán Endre kérte a vélemény kiegészítését.

A négy hónap

A kiegészítés négy hónapot vett el az ügyből.

Endre erről később ennyit mondott:

– Tudom, hogy ezzel nem pénzt nyertem. Négy hónapot nyertem.

Négy hónapot arra, hogy ne kelljen hangosan kimondania egy számot.

A kommunikáció összeomlása

Az utolsó igazi üzenetváltásuk éjjel tizenegy előtt két perccel történt.

22:18 — „A szakértő szerint harmincegy.” 22:19 — „Ezt akartad.”

Aznap éjjel egyikük sem írt többet.

Huszonkilenc év, két gyerek, három lakás, egy cég, negyvenegy publikáció.

Négy szó.