Az óradíj

A hatperces egység

Az ügyvédi irodák nagy része tizedórában számol.

Ez azt jelenti, hogy a legkisebb egység hat perc. Ha valaki négy percig beszél, az hat perc. Ha valaki hét percig beszél, az tizenkét.

Endre ezt a megbízási szerződés aláírásakor elolvasta.

Rá is bólintott.

Egy ember, aki huszonnégy éven át műszaki átvételeket vezetett, pontosan tudta, mit jelent egy mértékegység.

Azt viszont nem tudta, hogy nemsokára ő lesz a mértékegység.

Az első hívás

2025 februárjában adták be a keresetet. Százhuszonhárommillió forint közös vagyon, két ingatlan, egy bankbetét, egy kiadott garzon.

Az első hívás a második héten történt.

Endre este fél kilenckor csörgött rá az ügyvédre, mert eszébe jutott, hogy a garzon konyhabútorát még 2011-ben vették.

Ez tizenegy perc volt. Tehát tizenkettő.

A hívás végén az ügyvéd azt mondta, hogy jó, hogy szólt.

Endre ezt a mondatot huszonnégy éve nem hallotta senkitől.

A második hívás, meg a harmadik

Innentől hetente kettő.

Aztán hetente négy.

A tárgyak közötti időben Endre már nem is a garzonról beszélt. A garzonnal két perc alatt végeztek. A maradék tíz percben arról volt szó, hogy milyen üres a lakás, és hogy a fia nem hívja vissza.

Az ügyvéd hallgatta.

Ez a munkája egy részének tekinthető, és pontosan így is szerepelt a mellékletben:

telefonbeszélgetés az ügyféllel — 0,2 óra

A szabályalkotás — a melléklet

A negyedik hónapban az iroda átállt a részletes elszámolásra, mert Endre rákérdezett, hogy mi az a „jogi tanácsadás” sor.

Ettől kezdve minden tételnél ott állt, hogy mi történt.

iratbetekintés — 1,4 óra beadvány szerkesztése — 2,6 óra telefonbeszélgetés az ügyféllel — 0,3 óra telefonbeszélgetés az ügyféllel — 0,3 óra telefonbeszélgetés az ügyféllel — 0,8 óra

Endre azt kérte, hogy legyen átlátható.

Átlátható lett.

Az átalány

Judit ügyvédje átalánydíjban dolgozott.

Ez nem erkölcsi döntés volt, hanem ízlés kérdése. Judit annyit mondott az első találkozón, hogy nem szeretne minden hívás után arra gondolni, mennyibe került.

– És ha sokat kell telefonálnunk?

– Akkor sokat telefonálunk.

– És az mennyi lesz?

– Ugyanannyi.

Judit tizennégy hónap alatt összesen kilencszer hívta fel az ügyvédjét.

Nem azért, mert kevesebb baja volt. Azért, mert volt egy nővére Győrben, aki ingyen vette fel.

A hetedik hónap

A hetedik hónapban Judit ügyvédje leírt egy egyezségi ajánlatot.

Egy oldal volt. Nem trükkös, nem fenyegető, nem tartalmazott semmilyen rejtett kikötést. A lényege az volt, hogy a garzon maradjon Endrénél, a bankbetét oszoljon meg, és mindenki fizesse a sajátját.

Judit kinyomtatta, aláírta, és elküldte.

A sarkába előtte odaírta a saját kézírásával, golyóstollal: „ha nem, akkor nem”.

Ez a három szó volt az az elem, amit Judit később a legnehezebben magyarázott meg.

Mert az ajánlat maga tisztességes volt.

A kézírás viszont nem ajánlat volt. A kézírás egy ajtócsukódás.

Az ellenintézkedés — a hallgatás

Endre elolvasta az ajánlatot.

Utána felhívta az ügyvédjét, este tíz óra után.

– Elküldött valamit.

– Láttam.

– És?

– Elfogadható. Nem rossz.

– De ott van a sarkában, hogy „ha nem, akkor nem”.

– Az nem jogi tartalom.

– Nekem az.

Ez a hívás nulla egész nyolc óra volt.

Endre nem válaszolt az ajánlatra. Se igent, se nemet nem mondott.

Nem stratégiából. Azért, mert nem tudta, hogyan lehet válaszolni egy olyan papírra, aminek a sarkában ott a felesége kézírása.

A per ekkor még hét hónapig tartott.

A megtorlás — a bizonyítási buzgalom

A nyolcadik hónaptól Endre bizonyítani kezdett.

Nem a lényeget. A lényeg nem volt vitás: két ingatlan, egy betét, egy garzon, minden papíron.

Endre azt bizonyította, hogy neki igaza van.

Beszerezte a 2011-es konyhabútor számláját. Beszerezte a garzon 2014-es festési számláját. Kikérte a közös számla négyéves forgalmi kivonatát, tételesen, kinyomtatva, kétszázhuszonnégy oldalon.

Mindezt átnézetni is kellett valakivel.

Valakivel, aki óradíjban dolgozik.

A nyolcvanhét tétel

A tizennegyedik hónapban jött a végszámla melléklete.

Nyolcvanhét sor.

Endre végigolvasta, és először arra gondolt, hogy hiba történt.

Aztán másodszor is végigolvasta, és rájött, hogy nem történt hiba.

A nyolcvanhét sorból hozzávetőleg húsz olyan volt, amit ő kezdeményezett este, hétvégén, egyszer egy vasárnap délután.

Ezeket a hívásokat pontosan fel tudta idézni. Nem azt, hogy mit mondott az ügyvéd. Azt, hogy ő mit mondott.

Azt mondta el, mi történt aznap.

A kommunikáció összeomlása

A tizenkettedik hónaptól Endre és Judit már csak írásban érintkeztek, és azt is a képviselőik útján.

Egy iratátadás azért személyesen történt, a bíróság folyosóján.

– Itt a kulcs a pincéhez.

– Köszönöm.

– Bent van még a te két dobozod.

– Tudom.

– Elviheted bármikor.

– Jó.

– Judit.

– Mondd.

– Semmi.

Ez a beszélgetés nulla óra volt. Ezt senki nem számlázta ki.

Utólag ez lett az egyetlen tétel, amire Endre szívesen emlékezett.

A jogi konfliktus

A per végén Endre azt kérte, hogy az ügyvédi munkadíját perköltségként a másik fél térítse meg.

Az indoka az volt, hogy szerinte a per javarészt neki adott igazat.

Judit erre annyit válaszolt, hogy ő ezt az ügyvédet nem választotta, nem is beszélt vele soha, és nem érti, miért kellene kifizetnie egy olyan ember munkáját, akit életében nem látott.

Mindkettőjüknek volt igaza valamiben.

Ez a rész általában így szokott kinézni.