A fűnyíró

Az első szombat

Marianna és Tibor 2006-ban vették a gödöllői házat. Kert, kétszáznegyven négyszögöl, hátul egy meggyfa.

Az első nyáron Tibor kölcsönkérte a szomszéd gépét, és lenyírta a füvet.

Két óra alatt végzett.

Marianna kihozott neki egy limonádét, és azt mondta, hogy jól néz ki.

Ez volt az utolsó alkalom, hogy a fűnyírás bárkinek örömet okozott ebben a házasságban.

A visszatérő apróság

2008-ban Tibor vett egy saját gépet. Benzinmotorosat, mert az „rendes”.

Ettől kezdve a szombat délelőtt le volt kötve.

Nem megbeszélés alapján. Egyszerűen kilenckor beindult a motor, és tizenegyig szólt.

Marianna eleinte ezt nem bánta. Aztán feltűnt neki, hogy a nyár huszonhat hete alatt huszonhat szombat délelőtt hiányzik az életéből, és hogy a zaj miatt akkor sem lehet beszélgetni, amikor Tibor éppen a ház mellett tolja a gépet.

Egyszer megkérdezte, hogy nem lehetne-e vasárnap.

– Vasárnap nem szabad zajongani. – Akkor szombat délután. – Délután meleg van. – Akkor beszéljünk előtte. – Miről? – Hát erről.

Tibor beindította a gépet.

Ez a párbeszéd később kilencszer megismétlődött, kilenc különböző nyáron, gyakorlatilag szó szerint.

A bólintás

Tibor nem vitatkozott. Tibor bólintott.

Ez fontos.

Aki bólint, az látszólag egyetért, valójában pedig megvárja, amíg a másik elfárad.

Marianna három évig azt hitte, hogy sikerült megbeszélniük valamit. Aztán rájött, hogy a bólintás nem ígéret volt, hanem egy udvarias módja annak, hogy a beszélgetés véget érjen.

Ekkor kezdett el táblázatot vezetni.

A táblázat

Marianna 2014 áprilisában létrehozott egy megosztott dokumentumot.

Címe: CSALÁDI_HÉTVÉGE.xlsx

Két oszlop: „Közös program” és „Egyéni program”. A szombat délelőtt a második oszlopban szerepelt, pirossal, a következő megjegyzéssel: „heti 2 óra, egyeztetés nélkül”.

Tibor megnyitotta a fájlt. Egyszer.

Nem írt bele, nem kommentelte, nem törölte.

A táblázat 2014 és 2019 között összesen kétszázhét sorra hízott.

Tibor nevénél mindössze egyetlen bejegyzés szerepelt, amit ő maga írt be, 2016 nyarán: „fűnyírás”.

Ez volt a házasság legőszintébb dokumentuma.

Az ellenintézkedés

2019 tavaszán Marianna kertészt hívott.

Nem bosszúból. Legalábbis akkor még nem így gondolta. Egyszerűen kiszámolta, hogy havi tizenkétezer forintért visszakapja a szombat délelőttjeit.

A kertész két alkalommal jött ki.

A harmadik alkalom előtt Tibor lemondta.

– Miért mondtad le? – Nem kell. – De én hívtam. – Én nyírom. – Tudom, hogy te nyírod. Épp ez a baj. – Mi a baj azzal, hogy nyírom? – Hogy amikor nyírod, akkor nem vagy itt. – Itt vagyok. A kertben.

Marianna ezen a ponton még nevetett.

Ez fontos.

A konfliktusok elején az emberek gyakran nevetnek, mert még azt hiszik, hogy amit hallanak, az félreértés.

A megtorlás

2019 nyarától Tibor lenyírta a szomszéd füvét is.

Ingyen. Kérés nélkül. Minden második héten.

A szomszéd eleinte hálálkodott, aztán zavarba jött, végül vett neki egy üveg bort, hogy ne kelljen többet köszönnie.

Marianna ezt a saját erkélyéről nézte végig, és azt mondta a nővérének telefonon, hogy a férje inkább nyírja más füvét, mint hogy vele reggelizzen.

Tibor erre a mondatra soha nem kapott lehetőséget, hogy válaszoljon, mert soha nem hallotta.

De valamit érzett belőle, mert attól kezdve a gépet a kocsibeállóban tárolta, nem a kertben.

Közelebb a kapuhoz.

A pénzügyi eszkaláció

2021-ben Tibor kicseréltette a motort.

Nyolcvanhétezer forint, a közös számláról.

Marianna a bankos értesítést a buszon olvasta el.

Aznap este ő is vásárolt: egy kétszázhuszonhétezer forintos elektromos állítható íróasztalt, szintén a közös számláról, szintén egyeztetés nélkül.

Az íróasztal soha nem lett összeszerelve. Kilenc hónapig állt dobozban a nappaliban, mint egy nyilatkozat.

Innentől mindketten pontosan tudták, mit csinálnak.

A gép működött.

A házasság kevésbé.

A kommunikáció összeomlása

2023-ban már nem beszéltek a fűnyíróról.

Nem is veszekedtek rajta. Ez sokkal rosszabb.

Marianna szombat reggelenként elment az édesanyjához, hogy ne legyen otthon, amikor a motor beindul. Tibor pedig — miután a fű már rövidebb volt, mint bármelyik szomszédé — továbbra is kivitte a gépet, és két órát tolta rajta olyan területeken, ahol lényegében nem nőtt semmi.

A fű nem nőtt.

A szokás igen.

A tizenkilencedik tétel

A bontóper járulékos kérdéseiben gyorsan haladtak.

A gödöllői házat eladták, az árát elosztották. Az autót Tibor vitte, a nyaralórészt Marianna. A bútorokon két délután alatt átmentek.

A vagyonmegosztási listán tizennyolc tételen megegyeztek.

A tizenkilencedik: „1 db benzinmotoros fűnyíró, 2016-os évjárat”.

Marianna ekkor már a nyolcadik emeleten lakott egy panellakásban, ahol az erkély két és fél négyzetméter.

Tibor albérletbe költözött, ahol a kert a főbérlőé, és a főbérlő maga nyírja.

Egyiküknek sem volt füve.

A per ezen az egy tételen még kilenc hónapig tartott.

Tibor a tárgyalásokon összesen ötször kérte a gépet.

Mind az ötször ugyanazt a három szót mondta: „Kérem a fűnyírót.”

Indoklást egyszer sem adott hozzá.

Marianna pedig egyszer sem állította, hogy szüksége lenne rá.