Ugrás a tartalomra
VálásTudástár

Hűtlenség

Az a5-ös boríték

Vecsés · Hűtlenség · közös vagyonból tett ingyenes juttatás · a bizonyítás kényszere

MegosztásFacebookWhatsApp

A fúrógép

2019 tavaszán Ádám vett egy fúrógépet hatvanezer forintért.

Hazaérve elmondta.

Elmondta, hogy mennyi volt, hogy hol vette, hogy volt egy olcsóbb is, de az műanyag házas, és hogy ez ötéves garanciás.

Rita azt mondta:

– Jó.

Ádám ekkor még nem tudta, hogy ez a beszélgetés lesz a per magja.

Ő azt hitte, egy fúrógépről beszélnek.

A visszatérő apróság

Ádám mindent bemondott.

Egy kerékpárt. Egy szélvédőmosót. Egy féláras porszívózsákot, amiből hármat vett, mert így éri meg.

Ez nem engedélykérés volt. Ádám úgy nőtt fel, hogy otthon a konyhaasztalnál elhangzott, ki mit vett. Neki ez a bejelentés volt az összetartozás.

Rita nem így nőtt fel.

Rita nem tartotta számon, mit vett, mert nála a pénz nem volt téma. Ha volt, elköltötte. Ha nem volt, nem költötte el.

Tizenöt éven át ebből nem lett baj.

Aztán lett.

A passzív-agresszív válasz

2021 nyarán Rita vett egy kabátot.

Ádám két hét múlva kérdezett rá.

– Ez új?

– Ez? Nem, ez régi.

– Nem emlékszem rá.

– Ádám, nem kell engedélyt kérnem egy kabáthoz.

– Nem is kértem engedélyt.

– Akkor mit kértél?

Ádám erre nem tudott válaszolni.

Utólag már tudja. Azt kérte, hogy mondja el. Nem azért, hogy megvitassa. Azért, hogy tudjon róla.

De ezt akkor nem tudta így megfogalmazni, és így az egész úgy hangzott, mintha a kabátról lenne szó.

Innentől Rita a kabátokról sem beszélt.

A szabályalkotás — a kétszázezres határ

2022 januárjában megegyeztek egy szabályban.

Kétszázezer forint felett szólnak egymásnak.

Ez tisztességes, felnőtt, működőképes szabály volt, amit körülbelül nyolc hónapig tartottak be mind a ketten.

A szabályok általában így működnek.

Nem attól halnak meg, hogy megszegik őket.

Attól, hogy egy idő után már senki nem emlékszik rá, mikor hozták.

Az ellenintézkedés — a kis füzet

2023-tól Ádám vezetni kezdte a saját kiadásait.

Nem azért, hogy elszámoltasson valakit. Azért, mert kényelmetlenül érezte magát attól, hogy csak az ő kiadásai hangzanak el a konyhában.

Vett egy A6-os füzetet, és beleírta a fúrógépet, a kerékpárt, a téli gumit, az akkumulátort.

Így nézett ki az első oldal:

fúrógép — 60 000 kerékpár — 149 000 téli gumi, négy darab — 132 000 akkumulátor — 41 000 porszívózsák, 3 db — 4 700

Két oldalt írt tele két év alatt.

A füzet másik hetven oldala üres maradt, mert Ádám az volt, aki fejből is tudta.

A pénzügyi eszkaláció — a boríték

2025. szeptember 29-én egy ékszerüzlet kiállított egy visszaigazolást.

Egymillió-négyszázezer forint, a közös bankszámláról.

A szállítási cím nem a vecsési lakcím volt.

Az üzlet — tizenegy éve változatlan gyakorlattal — a vásárlásról papíron is küldött értesítést a kártyabirtokos címére.

A boríték A5-ös volt, és három nappal később, egy csütörtök reggel érkezett meg.

A postás hozta, hét óra körül.

A kommunikáció összeomlása

Ádám a konyhában bontotta ki, állva.

Aztán leült.

Aztán újra felállt, és megnézte a szállítási címet a telefonján, hogy hol van.

07:19-kor írt Ritának, aki már bent volt a munkahelyén.

– Mi ez a boríték?

Rita 07:26-kor válaszolt.

– Nyisd ki.

Ez a két üzenet volt az utolsó, amit egymásnak írtak a per előtt.

Ádám aznap délelőtt kilenc órakor felkereste az ügyvédet.

Kilenc óra. Két órával azután, hogy megkapta.

Ezen később mindenki fennakadt, aki hallotta a történetet. Hogy miért nem várt.

Ádám azt mondja, azért, mert ha vár, akkor beszélni kellett volna róla, és ő attól félt, hogy egy beszélgetés végén ugyanoda jut, ahová a kabátnál: hogy ő túlzott, ő rossz, ő az, aki számon kér.

Az ügyvédnél viszont volt egy jegyzőkönyv.

A jogi konfliktus

Ádám a keresetben az egymillió-négyszázezer forint elszámolását kérte a közös vagyon megosztása körében.

Az ügyvédje az első találkozón elmondta neki, hogy ez az ügy legkisebb tétele. Van egy vecsési lakás, egy nyaraló, két gépkocsi.

– Ez ehhez képest nagyon kicsi összeg.

– Tudom.

– És a per elhúzódását okozhatja.

– Tudom.

– Akkor miért?

– Mert amíg nincs leírva, addig csak én emlékszem rá.

Az ügyvéd ezt beírta a jegyzetébe.

Utóbb azt mondta, hogy tizenkilenc éve dolgozik, és ez volt az egyik legőszintébb mondat, amit ügyfél mondott neki.

Meg az egyik legdrágább.

Kinek adsz igazat?

A nép ítélete

Következő ügy: A négy kulcs

Kitalált, valósághű ügy. Nem jogi tanács. VálásTudástár.